VENDÉGPOSZT : Bujolé és a libamáj

Úgy volt, hogy Kolozsvárt megesszük a hétvégén, de a négy kiszemelt étteremből három szabadság miatt zárva volt, úgyhogy a végén a kolozsvári sziti bréket a Bujolé mentette meg. Ez a főtéri étterem Gault&Millau Románia szerint a harmadik legjobb kolozsváriak közül, így miután bejelentkeztünk a szállásra és kicsit rendbe ráztuk magunkat, célba vettük ezt a titokzatos nevű helyet. Az étterem neve semmilyen szótárban fel nem lelhető szó, ránézésből franciás. Tulajdonképpen maga az étterem is próbál franciásnak hatni, tangóharmonikás francia zene és nagyon kellemes belső fogad, amely a színkombinációnak és a természetes anyagoknak köszönhetően elsőre otthonosnak tűnik és nem kell nagy erőlködés, hogy az ember valamelyik francia vidéki, mondjuk provance-i, jól bejáratott étterembe képzelje magát. Egy kis meghitt sarkot választunk a párommal és szétnézünk. Valami nincs rendben. A világítótestek, a szellőztetés és a kitakart falrészletek industrial stílust sejtetnek, de a bútorok és szövetek mégis valami klasszikusabb, hagyományosabb miliőt teremtenek. A Pinterestről koppintott dugókreációkat sem tudom hová tenni, de mindent összevetve ez a stíluszagyvaság nem zavaró. Az a-ha! érzés viszont elmarad.

Hozzák az étlapot, amely egyszerű és áttekinthető, kevés fogással, mint ahogyan azt egy elit étteremtől elvárjuk. Látom, hogy az előételek között ott van a foie gras, azaz a libamáj. Huhh! Abból nekem kell! Tovább pásztázom a papírt, hát van spagetti szarvasgombával és libamájjal. Van ám saláta is szilvaszósszal és libamájjal, és van Tournedos Rossini steak is mivel mással megbolondítva, mint libamájjal. A főfogások vége felé, de a séf ajánlásával ott trónol a Kobe hamburger, nem találjátok ki, hogy mivel társítva! Hát természetesen libamájjal! Gyorsan a desszertekre pillantottam és titkon reméltem, hogy ott is van egy édes költemény összekényszerházasítva egy darabka rezgő libamájjal. Hát sajnos nem, annyira mégsem elvetemültek ezek a bujolés szakácsok, így végül nem kellett a szörnyülködő gyönyörtől visítsak.   

Hozzák már a foie gras-mat, de micsoda társaságban! A minőségi és divatos tányérban vörösboros mártásban, karamellben forgatott füge és áfonya kissé odapirítva, hogy egyszerre éreztem az édes, savanyú és keserű ízárnyalatokat, szinte tökéletes harmóniában. Azért csak szinte, mert a karamellizált almában trónoló, rezgőre sütött libamáj még rá tudott dobni egy nagy lapáttal, hogy ott azon nyomban elérte a tökéletességet, hogy tetőtől talpig libabőrös lettem. Azt mondanom sem kell, hogy a pincér teljes természetességgel hozott a páromnak is egy tányért, arra az esetre, ha ő is meg szeretné kóstotlni. Figyelmességből egy nagy tízes az ellenőrzőbe.  

Miután kigyönyörködtük magunkat a libamájas ízkavalkádban, máris érkeztek a főfogások: párom sült fürjet kért, amely, hogy ne legyen egyedül, panchettával és gratin pityóka társaságában hoztak. Megkóstoltam, a hús szépen meg volt sütve, rozmarin és más fűszerek miatt is enyhén izgalmas ízvilággal, de engem nem hozott különösebben lázba. No de az én tányéromon ott trónolt, mint később kiderült, életem egyik legizgalmasabb hamburgere: Kobe burger foie gras-val és shimeji gombával. Úgy-e nem kell mondjam, hogy már maga a hús is steak húsok csimborasszója, a Kobe a Wagyu marhák legjava. A húspogácsa kifogástalan, közepe rózsaszín, zamatos, lédús, a rajta elterülő máj hideg verziója hatalmas, beteríti az egész pogácsát legalább 8 mm (láttad azt a filmet?) vastagságban. Beleharapok és olyan érzés érint meg, mintha egyszerre ütnének orrba és gyomorszájon. Nem tudom melyik a máj és melyik a hús, de tulajdonképpen mindegy. Így is, úgy is KO. A vörösboros, konyakos szósz, vaj és a gomba csak tetézi a meccset, egy ütés a vesére, egy a bordákra, de semmi övön aluli. Próbálom külön-külön is ízlelgetni az összetevőket: a pogácsa fenomenális, a hideg libamájtól ismét libabőrös leszek, a shimeji gombának a neve egzotikusabb, mint az íze, hasonlóan diszkrét a szósz és talán így van ez jól. Ha hibát akarnék találni (de nem akarok), akkor maximum azt róhatnám fel, hogy a libamáj annyira jó és karakteres, hogy tulajdonképpen az ugyancsak nagyszerűen karakteres húsról elvonja a figyelmet. Márpedig egy burger nem a májról, hanem a húsról kell szóljon. No de mindent összevetve az egész egy nagyon jó próbálkozás, amely újfent sikerült elérje, hogy néhányszor végigfusson rajtam a hideg.

Desszertnek sajttortát kértem flambírozott körtével, míg a párom egy Karamell Decadence fantázianevű költeményt. Az izgalmas név nem hozott különösebb izgalmakat számomra, sokáig nem csigázta a kíváncsiságomat, semmi különlegest nem nyújtott, csak hozta a kötelezőt. Az én kincsem viszont uhh…, hát hogy is mondjam, selymesen krémes volt, friss, üde és könnyed. Valamikor réges-régen egy budapesti pláza cukrászdájában ettem életem első sajttortáját, amely szerelem lett első kóstolásra. Azóta vadászom azt az ízt, sok sajttortát elporlasztva, de mindannyiszor csalódottan. No de ez itt… A sajttorta önmagában is megállta volna a helyét, de itt ezek a bujolés varázslók megspékelték egy flambírozott körtével és valami fenomenális erdei gyümölcs szósszal. Csak nyammogtam rajta és nem tudtam betelni vele. Mindenképp mérföldkő a sajttortás kalandjaim között.

Elfelejtettem mondani, hogy a főétel után megkérdezte a pincér, hogy ízlik-e a kaja és miután agyondicsértük azt ami jó volt, megkérdezte, hogy ajánlhat-e egy kávét. Már előzőleg láttam az egyébként lényegre törő és ízléses honlapjukon, hogy egyedi eredetű kávékkal csábítják a vendégeket, hát könnyen ráálltam. Miután kérdezéses alapon belőtte az ízlésemet, ellibegett és hamarosan visszatért egy ugyancsak meghatározó kávéélménnyel. Először semmi jóra nem számítottam, mivel én alapvetően a rövid, krémes, nem túl savas kávékat szeretem, viszont a hölgy valami hosszúra eresztett átlátszó, híg löttyel érkezett, amelyet viszont egy ízléses csészében hozott. Belekóstolva viszont olyan világba röpített, amelyre ha visszagondolok, a mai napig zavarba jövök. A bársonyos és mégis ízgazdag folyadékról nem tudtam eldönteni, hogy teára vagy kávéra hasonlít inkább, de mivel a számomra beazonosíthatatlan teafű aromája mellett a kávé félreismerhetetlen jegyei is erősen jelen voltak, úgy elfogadtam, hogy hát ez mégiscsak egy kávé.

Az árak Kolozsvár főteréhez és az étterem besorolásához képest nagyon rendben vannak, a szovátai Pacsirtában kevésbé izgalmas ebéd elköltése hasonló felállásban lényegesen többe került. Annyira jól sikerült ez a bujolés kaland, hogy hazafele menet végig arról beszélgettünk és még később is sokszor szóba került. 

Másnap, mivel még akkor nem tudtuk, felkerestünk egy másik éttermet az Aréna alatt, de az is zárva volt. Ez igen! Meg tudják engedni maguknak, hogy szezonban elmenjen az egész bagázs szabadságra! Ez már egy szint, gondolom, hiszen fontos a pihenés, a feltöltődés az egész csapatnak, hogy azután újabb egy évig a tudásuk legjavát tudják nyújtani azoknak, akik képesek több száz kilométert utazni egy-egy gasztroélményért. 

Nohát ha így, akkor vissza a Bujoléba! Bár eredetileg erről az ebédről is részletesen be akartam számolni, letettem róla, mert semmilyen tekintetben nem múlta felül az előző napi csúcsélményt. Itt ezen a ponton fontos megjegyeznem, hogy bizony fontos a körítés is. Ez alkalommal kiültünk az ernyők alá, de nem igazán jött be nekünk. A zene nem hallatszott ki oda, a szövetek hiányoztak, a Szent Mihály is így körbeállványozva nem volt valami szívderítő, az egész hangulat lecsupaszodott és valahogy a pincérek is felületesebbnek tűntek. Mellettünk egy amerikai házaspár és a velük hosszasan kokettáló pincérnő teljes élettörténetét megtudtuk, nálunk már bezzeg azt sem mondták, hogy bikmakk. Szinte teljesen hiányzott az előző napi figyelmesség, érdeklődés. Legközelebb én is angolul fogom végignyávogni a kívánságaimat, csakhogy megkapjam a figyelemadagomat. Még jó, hogy az aznapi foi gras-m ugyanolyan minőségű, de még nagyobb is volt. Ezért még visszajövök egyszer. Éljen a libamáj!

VENDÉGPOSZT : Bujolé és a libamáj
VENDÉGPOSZT : Bujolé és a libamáj
2019-09-09 14:16:54
Egy valódi nagyágyú: BÁBEL Budapest
Egy valódi nagyágyú: BÁBEL Budapest
2019-08-01 15:52:05
#dei Frati Brassó - Románia legjobb éttermei sorozat !
#dei Frati Brassó - Románia legjobb éttermei sorozat !
2019-07-23 03:35:51