Emberek tízezrei, akik éttermet üzemeltetnek, vendéglátásban dolgoznak, vagy csupán vendégek, árgus szemekkel, olykor kíváncsian sokan talán szorongva figyelik, hogy mi fog történni az elkövetkező hetekben, hónapokban a gasztronómia világában.
Talán amikor a legközelebb voltunk ahhoz, hogy szárba szökkenjen valami a székelyföldi gasztronómiát illetően, hisz nem beszélhetünk még átütő eredményekről egyáltalán, de egyre többen érdeklődtek a székely gasztronómia iránt, jött ez a számunkra nagyon szomorú állapot, és fenekestől felfordult a világ.
Kétségkívül az egyik legnagyobb veszteséget a turizmus-vendéglátás szektora szenvedte el, mégis ők voltak sok esetben, akik emberfeletti erővel próbáltak helyt állni. Nem húzták le a redőnyt végleg, számos karitatív eseményt szerveztek vagy koordináltak, még olyan körülmények közt is, amikor az ők túlélésük is bizonytalan volt. Ki csodálkozik már azon, hogy az állam, a kormány teljes párhuzammal viseltetett a szektor irányába, és még mindig , hisz teljes üzemzavar van mind a mai napig ezen a téren.
Ezen körülmények közt volt aki kiszállításra váltott, más egyszerűen csak a portát szedte rendbe, voltak nagyon sokan akik tanultak a saját szakmájukban, és volt szép számmal olyan, aki kivette a részét mások megsegítésében, de olyan is aki teljesen előre menekülve más irányt szab a vállalkozásának.
Lesznek akik ugyanabból a helyzetből folytatnák ahol abba kellett hagyni, lesznek akik egyáltalán nem tudják folytatni, és bizony lesznek olyanok is akik átszervezéssel, újragondolással megpróbálnak másként viselkedni mint eddig.
Ami viszont biztos, hogy ugyanolyan már nem lesz mint amilyen március előtt volt a vendéglátás szektora. Kevesebb lesz a vendég, és ők sokkal inkább odafognak figyelni, hogy hova menjenek, mit és milyen formában egyenek.
Azok a vendéglátósok akik ebben az új helyzetben megfelelőképpen fognak helytállni, akik megtalálják a saját hangjukat, a saját piacukat, ők akár még nyertesek is lehetnek.
Mert mi lehet jobb alkalom ez a szünet után , hogy leporoljuk egy picit magunkat, megálljunk, gondolkodjunk, tervezzünk és cselekedjünk, és megmutathassuk először a belföldi turistáknak, majd a külföldieknek, hogy igen is van itt amit keresni.
Van remény, hogy továbbra is minőségi alapanyagokat (is) használjunk, talán arra is van remény, hogy a tulajdonosok egyrésze az emberekbe fektet. Továbbképzi a személyzetet, újraszervezi magát, jobb ételeket ad a vendégeinek, fontos lesz a minőségi kiszolgálás, rájönnek az éttermi marketing izére.
És az újranyitással elindulhat a székelyföldi gasztronómia azon az úton, amelyen oly sokan járni szeretnének, ahol szívvel-lélekkel, minőségi ételekkel, jó kiszolgálással kényeztetik a vendégeket, és ezért a vendég hálás: visszajön, megbecsüli a vendéglátót és nem utolsó sorban hajlandó tisztességes ellátásért tisztességes árat kínálni.
Én addig is őszinte szívvel azért fogok szurkolni, de dolgozni is , hogy itt, Székelyföldön a vendég és a vendéglátós is megtalálja a saját útját, és kölcsönösen erőben egészségben tegyenek egymásért. Hisz jó vendéglátás nélkül nincs jó vendég, és jó vendég nélkül nincs jó vendéglátás.